De jó lenne…

Valószínűleg ez az egyik legtöbbet kimondott mondat a világon. De jó lenne lefogyni. De jó lenne több pénzt keresni. De jó lenne saját vállalkozást indítani. De jó lenne végre azt csinálni, amit igazán szeretek. De jó lenne többet utazni. De jó lenne több időt tölteni a családommal.

Ezek a mondatok első hallásra teljesen ártalmatlannak tűnnek, hiszen mindenkinek vannak vágyai, céljai, elképzelései arról, hogyan szeretné élni az életét. A probléma azonban nem a vágyakkal van, hanem azzal, hogy sok ember számára a “de jó lenne” nem egy átmeneti gondolat, hanem egy életforma.

Évek telnek el úgy, hogy ugyanazokat a mondatokat ismételgetik. De jó lenne új munkát találni. De jó lenne egészségesebben élni. De jó lenne vállalkozni. Közben pedig semmi sem változik.

A legérdekesebb az egészben, hogy legtöbbször nem a tudás hiányzik. Soha ennyi információ nem állt még rendelkezésünkre, mint napjainkban. Ha valaki szeretne megtanulni egy új szakmát, néhány kattintással több száz ingyenes videót talál. Ha szeretne lefogyni, könyvek, tanulmányok, étrendek és edzéstervek ezrei érhetők el ingyenesen. Ha vállalkozni szeretne, sikeres emberek osztják meg nap mint nap a tapasztalataikat.

Mégis rengetegen maradnak ugyanott.

Sokan azért nem lépnek, mert a tökéletes pillanatra várnak, arra, amikor több idejük lesz, amikor több pénzük lesz, amikor magabiztosabbak lesznek, amikor már mindent tudni fognak.

Csakhogy ez a pillanat szinte soha nem érkezik el.

Ha őszinték vagyunk magunkhoz, az életünk nagy részében sosem érezzük azt, hogy teljesen készen állunk valamire. Aki vállalkozást indított, annak sem volt minden kérdésére válasza. Aki lefogyott, nem egyik napról a másikra lett fegyelmezett. Aki sikeres lett, nem azért lett sikeres, mert nem félt, hanem azért, mert a félelmei ellenére is megtette az első lépést.

A legtöbb ember azonban már az első akadálynál visszafordul.

Ha egy diéta után egy hét alatt nem lát eredményt, feladja. Ha elküld tíz önéletrajzot, és nem hívják vissza, úgy érzi, nincs értelme tovább próbálkozni. Ha elindít egy vállalkozást, de az első hónapban nem termel komoly bevételt, kijelenti, hogy ez nem működik.

Pedig minden siker mögött rengeteg sikertelen próbálkozás áll.

A különbség csupán annyi, hogy vannak emberek, akik ezt természetesnek tekintik, és vannak, akik ezt kudarcnak.

Az utóbbiak maradnak a “de jó lenne” világában. Pedig a kudarc a siker lépcsőfoka és minél több kudarcot élsz meg, annál sikeresebb lehetsz, így a kudarcnak, ki merem jelenteni, hogy ÖRÜLNI KELL. 

Igaz ez az online vállalkozásokra is. Az elmúlt években rengetegen hallottak az affiliate marketingről. Sokan megnéznek néhány videót, elolvasnak néhány cikket, majd azt mondják: “De jó lenne ezzel pénzt keresni itthonról egy laptop mögül.”

És ezzel a történet véget is ér.

Nem tanulják meg a hirdetések működését, nem próbálnak ki különböző módszereket, nem tesztelnek, nem hibáznak. Egyszerűen csak álmodoznak.

Pedig az affiliate marketing pontosan olyan, mint bármely más vállalkozás. Nem varázslat, nem lottó, és nem egy gombnyomásra működő pénznyomda. Egy olyan üzleti modell, amelyben időt, energiát és tanulást kell befektetni, meg kell érteni a célközönséget, meg kell tanulni hirdetéseket készíteni, elemezni kell az eredményeket, és folyamatosan fejleszteni kell a folyamatokat.

Ez munka. Viszont fontos különbség, hogy munka MAGADÉRT. A családodért, az álmaidért. Nem egy idegen emberért akit főnöknek hívunk.

Sokan kívülről csak az eredményt látják. Azt látják, hogy valaki otthonról dolgozik, szabadabban osztja be az idejét, utazik, vagy éppen olyan bevételt épített fel, amely nem kizárólag a ledolgozott óráitól függ. Azt viszont már nem látják, hogy mindez mögött hónapok vagy akár évek tanulása, hibázása és kitartása áll. Létezik egy vicc, hogy “vállalkozóként szabad vagyok, én döntöm el, hogy napi 12 vagy 14 órát dolgozom.” És ez így is lehet az elején. De hajlandó vagy esetleg odaadni 5 évet napi 12 óra munkával, hogy később szabad lehess? Gondolj csak bele mennyien dolgoznak napi 12 órát 40-50 éven keresztül, vagy akár életük végéig. Nem azért mert szeretnének, hanem azért mert kell. Ehhez képest az 5 év egész jól hangzik, igaz?

A siker ritkán látványos. A folyamat viszont annál inkább.

Az első landoló valószínűleg nem lesz tökéletes. Az első hirdetés lehet, hogy veszteséges lesz. Az első kampány talán senkit sem érdekel majd. De ezek nem annak a jelei, hogy valaki alkalmatlan, ezek annak a jelei, hogy tanul.

Minden szakmában így fejlődünk. Senki sem várja el egy kezdő orvostól, hogy ugyanazzal a rutinnal rendelkezzen, mint egy húsz éve praktizáló sebész. Egy kezdő autószerelőtől sem várjuk el, hogy első nap minden hibát felismerjen. Mégis, amikor saját céljainkról van szó, gyakran azt hisszük, hogy azonnal tökéletesnek kell lennünk.

Ha ez nem sikerül, visszatérünk a jól ismert mondathoz.

“D.E.J.Ó.L.E.N.N.E…”

Pedig a sikeres emberek és a sikertelen emberek között sokszor nem a tehetség a különbség. Nem a kapcsolatok. Nem a szerencse.

Hanem az, hogy az egyik csoport cselekszik, a másik pedig vár.

Vár hétfőre. Vár januárra. Vár a fizetésemelésre. Vár a megfelelő körülményekre. Vár arra, hogy majd egyszer könnyebb lesz.

Csakhogy az élet nem áll meg, amíg várunk.

Minden egyes nap döntéseket hozunk. Még akkor is, amikor úgy érezzük, nem döntöttünk semmiről. A halogatás is döntés. Az is egy választás, hogy ma sem kezdjük el. Az is egy döntés, hogy jövő héten majd újra átgondoljuk. Tudtad, hogy a napod 90%-ában ugyanazokat gondolod mint előző nap? És hogy napi 60ezer gondolat suhan át az agyadon? Ha ma ugyanazt gondolod mint jövőhéten és jövőhónapban, miért várod el, hogy a jövőhét vagy a jövőhónap más legyen mint a mai nap?

Évek múlva pedig sokan ugyanott állnak, ahol most.

Ugyanazzal a munkával. Ugyanazokkal a kifogásokkal.

Közben mások, akik ugyanonnan indultak, már egészen más életet élnek. Nem azért, mert különlegesebbek vagy tehetségesebbek voltak. Nem azért, mert minden könnyen ment nekik. Hanem azért, mert egy ponton eldöntötték, hogy a “de jó lenne” helyett inkább azt mondják: “Megpróbálom.” 

Ez a két mondat között óriási a különbség.

Az egyik csak egy vágy.

A másik már egy döntés.

És minden nagy változás egyetlen döntéssel kezdődik.

Lehet, hogy az első lépés kicsi lesz. Lehet, hogy csak napi egy videó a Tudástárból, lehet csak egy kérdés a Facebook csoportban. Lehet, hogy az első kampány nem hoz eredményt, vagy az első próbálkozás kudarcba fullad. De ezek a lépések közelebb visznek a célhoz, mint az évekig tartó álmodozás. …és tudjuk mit jelent a “kudarc”.. :-) Talán ne is hívjuk kudarcnak, hívjuk megoldandó feladatnak.

Ha ma este lefekvés előtt újra azon kapod magad, hogy azt mondod: “De jó lenne…”, állj meg egy pillanatra, és tegyél fel magadnak egy másik kérdést.

Mi az az egyetlen apró lépés, amit még ma meg tudok tenni azért, hogy ez ne csak egy vágy maradjon?

Mert a legtöbb ember élete nem azért marad ugyanolyan, mert nincsenek álmai.

Hanem azért, mert az álmaik előtt mindig ott marad az a két szó:

“De jó lenne…”