Te mindent megérdemelsz

Gyerekkoromban anyukámmal minden nap ugyanazon az útvonalon mentünk haza az iskolából. Pontosabban... majdnem ugyanazon. Volt egy kis kerülő, amit soha nem kérdőjeleztem meg, csak évekkel később értettem meg, hogy miért arra járunk.

Azért mentünk mindig a hosszabb úton, mert így elkerültük a piacteret.

Ott ugyanis minden volt. Illatos lángos, játékok, édességek, színes lufik, apró kincsek, amiket egy gyerek azonnal szeretne. Anyukám pedig pontosan tudta, hogy ha arra megyünk, előbb-utóbb megkérdezem: "Anya, ezt megvehetjük?" És neki újra azt kellett volna mondania, hogy most nem. Nem azért, mert nem szeretett volna örömet szerezni, hanem mert egyszerűen nem volt rá pénzünk.

Aztán egy forró péntek délután történt valami, amire a mai napig tisztán emlékszem.

Anyu mosolyogva rám nézett, és azt mondta:

"Tudod mit? Sikerült egy kicsit félretennem, ma választhatsz valamit a boltban, bármit."

B-Á-R-M-I-T.

Nekem ez akkor olyan volt, mintha megnyertem volna a lottót.

Nálunk üdítő sosem volt otthon. Nem azért, mert egészségtelennek tartottuk, hanem mert egyszerűen nem fért bele a családi költségvetésbe.

Odakint rekkenő hőség volt, így hát kiválasztottam egy jó hideg kis üveges kólát.

Leültünk egy padra, és ketten együtt megittuk. Talán életem legfinomabb kólája volt.

Ma már nagyon ritkán iszom ilyet, igyekszem odafigyelni az egészségemre, de amikor mégis van itthon egy üveg, mindig eszembe jut ez a jelenet.

Én és anyukám egy padon ülünk, nevetünk, beszélgetünk.

Az üveg alján maradt még egy korty.

Anyu rám mosolygott. "Ez már a tiéd."

Mielőtt elindultunk volna hazafelé, észrevettünk egy apró pillangót a földön, ami nem repült el, csak ült mozdulatlanul a forró betonon, és biztosak voltunk benne, hogy szomjas.

Letekertem a kupakot, (igen, akkor még le lehetett 😄),  és bementem vele a boltba.

Megkértem az eladót, hogy ki tudná-e mosni ezt a kupakot, és töltene-e bele egy kis vizet, mert kint van egy nagyon szomjas kisállat.

Az eladó először furcsán nézett rám, aztán elmosolyodott, biztosan azt gondolta, hogy egy kiscica, vagy kiskutya, akinek nem elég egy kupaknyi víz, ezért kimosta az egész üveget, és teljesen feltöltötte vízzel.

Ezzel persze az összes megmaradt kóla kiöntésre került, de Ő nem tudhatta, hogy nekünk az a néhány korty igazi kincs volt, én pedig nem szóltam, mert a pillangónak kellett a víz.

Kimentem a boltból, öntöttem vizet a pillangónak, Anyukám rám nézett, megsimogatta a fejem, és azt mondta:

Te mindent megérdemelsz. Mert az egyik legjószívűbb kislány vagy a földön.

És ez a mondat nagyon mélyen belémégett.

Te mindent megérdemelsz.

Azóta rengeteg minden történt, ma már nem kell nélkülöznünk, utazhatunk, láthatjuk a világot, megengedhetünk magunknak olyan dolgokat, amikről akkor még álmodni sem mertünk.

De tudod, mi az érdekes?

Soha nem ezek voltak az álmaink.

Nem luxusautókról álmodoztunk, nem tengerparti nyaralásokról, nem drága órákról vagy márkás táskákról, mi csak azt szerettük volna, hogy egyszer ne legyenek tartozásaink, hogy hétvégén vehessünk egy üveg üdítőt anélkül, hogy számolgatni kellene az aprót, hogy lehessen egy kiskutyánk egy saját kertes házban, hogy úgy élhessünk, mint a legtöbb ember. Olyan életet akartunk mint másoknak van, ennek ellenére olyan életünk lehet ami csak nagyon keveseknek adatik meg.

És az élet végül sokkal többet adott. 

Nem azért, mert szerencsések voltunk, hanem mert amikor lehetőséget kaptunk, dolgoztunk érte.

Nálunk ezt a lehetőséget az affiliate marketing jelentette.

Ha még nem hallottál róla, az affiliate marketing lényege egyszerű, olyan cégekkel dolgozunk együtt, akik különböző termékeket vagy szolgáltatásokat kínálnak. Mi segítünk ezeknek a vállalkozásoknak új ügyfeleket találni online hirdetéseken keresztül, ezért pedig jutalékot kapunk. Nem nekünk kell saját terméket gyártani, raktározni vagy csomagokat feladni. A munkánk inkább arról szól, hogy értékes tartalmakat készítünk.

És nem egyik napról a másikra jutottunk el idáig. Tanultunk, hibáztunk, újrakezdtük, fejlődtünk, és közben felépítettünk egy olyan rendszert, ami ma már szabadságot ad. Szabadságot arra, hogy több időt tölthessünk a családunkkal, utazhassunk, vagy akár egy hétköznapi délutánon is azt mondhassuk, ma inkább együtt fagyizunk, mert megtehetjük.

És tudod, mi a legjobb?

Nem csak nekünk sikerült.

Éva.

Dávid.

Klaudia.

Gabi.

Alexandra.

Évi.

Violetta.

Ők is ugyanazzal a kétellyel indultak, mint szinte mindenki: "Biztos nem fog menni."

Ma pedig már saját eredményeik vannak, és sokuknak teljesen megváltozott az élete.

Ezért szeretnék valamit megkérdezni tőled.

Neked mondta valaha valaki gyerekkorodban, hogy mindent megérdemelsz?

Hogy megérdemled a nyugalmat, a biztonságot, az utazásokat, az időt a gyerekeiddel, a boldogságot?

Ha senki nem mondta volna...

...akkor most hadd mondjam én.

Te mindent megérdemelsz.

És ha hajlandó vagy tanulni, fejlődni, tenni a céljaidért, akkor sokkal több minden lehetséges, mint amit ma még el tudsz képzelni.

Az életnek nem kell kizárólag a hétfőtől péntekig tartó mókuskerékről szólnia.

Szólhat közös reggelikről, nevetésekről, utazásokról, egy váratlan hétköznapi kirándulásról, egy kutyáról a kertben, vagy akár egy üveg kóláról, amit már nem azért veszel meg, mert ritka kiváltság, hanem mert eszedbe juttatja, honnan indultál.

És talán egyszer te is továbbadod valakinek azt az egyetlen mondatot, ami egész életeket képes megváltoztatni.

Te mindent megérdemelsz.